A világ 1956-os emlékezete egy gyűjteményben

1956 novemberétől 1957 január első hetéig, alig több mint két hónap alatt kétszázezer ember hagyta el Magyarországot. Bécsen, Traiskirchenen és Jugoszlávián át többek között Torontóba, Clevelandbe, Münchenbe és Sydneybe kerültek, gyökereket eresztettek, és idővel emléket állítottak a hősöknek. Kopjafát a temető sarkában, bronztáblát a közösségi ház falán, emlékművet új városuk egy zugában, vagy egy nevet egy téren, padon, parkon, utcasarkon.

Sok emlékhelyet a szeretet és az összetartozás emelt hivatalos lajstrom nélkül. Van, amit elfújt az idő, van, amit áthelyeztek, és akad olyan is, amelyet csak a minap avattak Atlantában vagy Ausztráliában.

A forradalom 70. évfordulóján a Külügyminisztérium ezzel az oldallal adózik a szabadságharc emléke előtt.

Az úgynevezett közösségi tudomány segítségével szeretnénk összegyűjteni a külföldön található 56-os emlékhelyeket és az általuk felidézett történeteket.

Bárhol él a világban, ha tud egy emlékműről, térről vagy utcáról, amit a forradalom emlékének állítottak, fotózza le és töltse fel az oldalra. Emlékhely lehet szobor, emléktábla, 56-ra utaló utca, park, városrész neve, vagy akár a menekültek közösségi tere.

Ez az emlékezet nemcsak kőbe dermedt múlt, hanem élő örökség. Az emlékhelyek mellett gyűjtsünk össze minél több, 1956-os forradalmat követő, a beilleszkedéssel kapcsolatos személyes történetet, amely ahhoz az emlékhelyhez kötődik, ahol a forradalmat követően a család új hazára lelt.

Osszuk meg, hogyan épültek fel új életek, hogyan segítette a beilleszkedést az új haza, hogyan élt a család, és hogyan őrizte meg közösségük, közösségünk a forradalom emlékezetét. Adjuk tovább emlékeinket és tisztelegjünk felmenőink előtt történeteik megőrzésével.