1956-os emléktábla

Ebben az épületben szállásolták el a forradalom alatt és után a hazájukat Jugoszlávia felé elhagyó magyarok egy részét. A menekültek közül mintegy 20.000 fő a déli határon keresztül távozott, különösen miután 1957 januárjában a magyar hatóságok lezárták az Ausztriába vezető menekülési útvonalakat. A jugoszláv hatóságok a magyarokat több táborban helyezték el, egyedül Horvátországban 12 nagyobb tábor volt, ahol mintegy 6.000 menekült élt. A legnagyobbak ezek közül a Rijekához közeli Gerovo volt (1.600 fővel), de sok magyar talált menedéket Eszéken (1.300 fő), Csáktornyán (650 fő) vagy Újlakon (600 fő). A magyar határmenti táborokban, így Eszéken is – ahol a helyi lakosság egy része magyar volt – a menekültek jó körülmények között éltek. Minden táborban működött magyar önkormányzat, amely intézte az ügyeket. A menekültek magyar és nyugati újságokat kaptak, hallgatták a rádiót és kijárhattak a településre. Szabadon dönthettek arról, hogy továbbmennek-e Nyugatra, vagy maradnak Jugoszláviában.

Az épület, amelyre az emléktábla rögzítve van, a Hermann Paulina villa. A névadót az eszéki lakosok „Macskamama” néven ismerik, a házat és környékét – pl. a villamosmegállót - máig így nevezik. Hermann Paulina a város gazdag polgára volt, aki jótékonyságáról, állatszeretetéről és nem utolsó sorban tékozló életmódjáról volt ismert. Halála után (1938) a villa önkormányzati tulajdonba került. Jelenleg felújítás előtti állapotban van.