Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére állított tábla

Arbatlı Mártát 18 éves középiskolásként váratlanul érték a 70 évvel ezelőtti októberi események, amikor barátnőjével a Margit-sziget felé egy sétára indulva meglátta a Bem téren gyülekező tömeget, és követni kezdte őket a Magyar Rádió épülete elé is. Saját szemével látta a forradalom kitörését. A Parlament előtt is ott volt a tüntetőkkel, és mivel lezárták a hidak nagy részét, csak másnap tudott visszatérni a családjához Budára, a Retek utcába, amely a későbbi Széna téri csatározások mellett volt. Csatlakozott az ott gyülekező fiatalokhoz, és azt a feladatot kapta, hogy hozzon gyógyszert a kórházakból, hogy el tudják látni az egyre sokasodó sérülteket. A forradalom helyszínein sok áldozatot látott, hozzá kellett szoknia a halál látványához. Az első három nap után a pesti oldalra ment, hogy onnan vigyen forradalmi újságokat Budára, hazafelé azonban a Margit hídon feltartóztatták, és a Fő utcai börtönbe zárták. Két éjszakányi letartóztatás után szabadon engedték. Október végéig erejéhez mérten a pesti harcokban vett részt, majd számos barátja elvesztése után visszatért Budára. Addig halottnak hitte őt az apja, de miután hazajutott, Pest elesett, és mivel a nevét feljegyezték és két napot börtönben töltött, édesapja aggódása nyomán a barátaival együtt elmenekült Budapestről, december 15-én hagyta el Ausztria felé az országot. Bécsben, amikor az ottani török követ elé került, kiderült, hogy 10-ig tud törökül számolni, mert az apja 1924. és 1937. között Ankarában dolgozott asztalosként. Isztambulba ment, itt megházasodott, és amikor 10 év után a magyar menekültek török útlevelet kaphattak, 1967-ben járt ismét Magyarországon. Gyermekei szeretettel gondolnak hazájukra és emlékezetükben megőrzik édesanyjuk sorstörténetét.

Névtelen beküldés · 2026. október

Elolvasom a történetet