Ezzel a régi, valamikor 1959-ben készült fotóval édesapám, Trombitás Dezső és az 56-os hősök emléke előtt tisztelegve, szerettem volna emléket állítani azoknak a kisgyermekeknek is, akik az 56-os események következtében árvák vagy félárvák lettek. Akiknek az apja elesett a harcokban, vagy arra kényszerült, mint az én apám, Trombitás Dezső, aki a forradalom alatt több Vöröskeresztes segélyt is kísért teherautóval Bécsből Magyarországra, hogy hátrahagyva családját, nyugatra emigráljon. A komáromi református parókia bejárata előtt, apa nélkül maradt kisgyermekként, büszkén állok a nyugatra szakadt apa által az IKKÁ-n* keresztül átutalt, dollárból vett biciklivel, az Amerikából küldött kis fehér ruhában, az 56-ból ottmaradt felirat előtt: „Becsületes munkásokat a munkástanácsba.” Az „Elment apád” c. verset, Hargitai Péter, amerikai-magyar költő, műfordító ismerősöm írta, akit még washingtoni kulturális attasé koromban ismertem meg.
Trombitás Zsófia
***
*Az IKKA az IBUSZ Külföldi Kereskedelmi Akció (eredetileg IBUSZ Külforgalmi Közért Akció) rövidítése volt. Egy sajátos ajándék- és segélyközvetítő rendszerként működött a szocialista Magyarországon az 1940-es évek végétől a rendszerváltásig.
